"a vízcsepp vágya vagy a folyóé teszi mindegy is talán eltűnnek ők egymásban nincsen Te és Én csak egyetlen ébredés a tengerré lett áramlásban" Azt választom, ami láthatatlan. Ami szemnek nem, csak a bensőnek fogható, amitől leomlanak a láthatatlan falak, amitől a test lélekké lesz.
2016. szeptember 10., szombat
2016. szeptember 7., szerda
Így
Örökös félelmeim
az élettel egyszerre
múlnak ahogy látom
naponta elvész miről
azt hittem enyém:
a nap az égen s hegyeim.
Biztonságban élek
s vesztenivalóm csak a
saját semmi kis szívem
mely nem számolja
már péntek vagy sem
egyszer csak elhagyja majd
fogyó árnyékát s útnak
indul oda honnan ered
s hová mindig tartozott
hozzád szép szerelmem.
az élettel egyszerre
múlnak ahogy látom
naponta elvész miről
azt hittem enyém:
a nap az égen s hegyeim.
Biztonságban élek
s vesztenivalóm csak a
saját semmi kis szívem
mely nem számolja
már péntek vagy sem
egyszer csak elhagyja majd
fogyó árnyékát s útnak
indul oda honnan ered
s hová mindig tartozott
hozzád szép szerelmem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)