Korábban már volt fenn, most látom, nem elérhető a blogomon. Érdekes dolog ez. Vajon elvesztette az aktualitását? Nekem nem. (legalábbis nem szeretném) Igaz, hogy egyetlen tuti dolog a változás, valahogy mégis: jó érzés tudni, ha van, ami mégsem. Vagy csak még tudatlan vagyok és nem veszem észre, hogy mállanak le rólam a felismerések.
Kolléganőimmel egy asztalnál ültünk, s egyikük nem egészen tudta felvenni a beszélgetés fonalát. Meg is jegyezte, hogy ő milyen....(ezt most itt nem mondjuk ki:))
Eltalált a mondata, hiszen nekem sem mindig könnyű vele, de akkor abban a pillanatban csak arra gondoltam, hogy milyen aranyos színfolt a tudatlansága és most például hiányozna ez a "szín" az asztalunktól, a beszélgetésből. Ezért így szóltam:
- Olyan jó nekünk, hogy Te ilyen kis...:) vagy.
Nevettünk.
És a nevetés gyógyít. Észrevettem, hogy bennem is leomlott néhány fal vele kapcsolatosan(is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése