Szellő lennék s gondolatból szőtt
varázsszőnyegen járnám veled az Eget
a sóhajban én lennék a halk susogás
gitárhúron hang lennék...a dallam
a pengetésben a rezdülés.
Ha újra születnék én lennék az ételedben
az íz mi jólesőn olvadna nyelveden,
én lennék a csillogás valahány
tekintetbe nézel és nem tudnád engem látsz.
Az estében egy szó volnék: az Egyetlen
s beülnék a Hold ladikjába a magány helyére,
hogy hajnalra egy sugár ívén gyöngyként legurulhassak.
Gyöngyburkomból kikelnék s ablakodban táncoslánnyá válnék.
Fájdalomban lennék a gyengéd érintés
hogy felszippantsam az érzést
lennék a hiányban az űr hogy ne legyen
semmi mi gyötörhetne.
Ha újra születnék én lennék a vágy
mi ezt az őrült forgást elindította
és én lennék a tenyér is, hogy lágyan
féken tartsam és utadba tereljem az álmokat.
Minden lennék és beszélgetnék
folyton az Éggel beszélgetnék......
“Táncolni kell, Uram. A zene majd csak megjön valahonnan.”
VálaszTörlésZorba, a görög
Úgy, úgy...:) Pontosan.
VálaszTörlésA zene megvan. Benned.
VálaszTörlésCsak győzzem "hallgatni"...
TörlésIgen, ez az élet legszebb állapota.
VálaszTörlésEz az Élet.
TörlésCsodaszép!!!!
VálaszTörlés