Néztem, ahogy Földre ereszkedik az Ég
mert én földi hitetlen gyarlón kémlelem az eget
s ostromlom ezer kérdésemmel mintha tudhatnék
mintha tudhatnék többet ennél az egyetlen
és szent pillanatnál: Élek
s ez pont annyi, amennyi elég és amennyi szükséges.
Én mégis mindig Odaátra vágyom
egyszerre vagyok hontalan és kétkedő.
És akkor néztem, ahogy az Ég elunva kétségeimet
maga jött elém: leküldte előbb a felhőt, beburkolt vele
engem s minden láthatót majd vízbe öltöztetett
a könnye volt talán vagy csak a jel: az Élet Én vagyok!
Tudatlan kedvesem - így mondta. S míg csordultig telt
vele a föld, lassan eltűnt minden, ami elválaszthatott,
tudtam, annyira tudtam: Ma Veled teljesen egy vagyok
Ma nem számít a holnap, ma nincs hiány és ma pontosan
tudom: minden a helyén és a lehető legjobban van. Most.
Ebben a pillanatban. Míg kibírom, s nem szólalok.
Nem kérdezek és nem mondok többet csak annyit, amit
tudni vágysz. S mi lehet több ennél: Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése