Útnak indulok, de pár méter után bevillan: a vasaló! Nem húztam ki...vagy kihúztam? Kihúztam. Nem, nem emlékszem. De mégis! Sakk. Memória, ne hagyj el! Emlékszem a képre, a mozdulatra, megjelenik előttem az üres konnektor képe, még a vasalót is látom, ahogy leteszem, csak a helye nincs meg. Akkor mégsem húztam ki! Visszamenjek vagy ne menjek? Mi mennyit ér? És a hit, a biztonságérzetem, hogy még nem hagyott el az eszem?:) Sakk - matt. A meccs eldöntetlen. A távollétemet 2-3 órásra tervezem, az pont mindenre elég, "látom", ahogy melegszik a huzat, amin vasaltam és egyszer csak lángra kap. Persze, hogy a zebránál bizonytalanodom el, nem megyek át, téblábolok...aztán mégis továbbmegyek. Arra gondolok: hinnem kell benne. Az első gondolatban: ami az volt, hogy kihúztam. Nincs bennem rossz érzés, mi hát mégis ez a bizonytalanság? Ha más lenne itt mellettem, hasonló helyzetben, neki mit mondanék? Azt hiszem, biztatnám. Magamban nem hiszek? Hát tessék, lássuk, képes vagyok - e felülemelkedni a folytonos aggodalmaimon? És ha bizonytalan vagyok, miért ne hagyjam a dolgot az őrangyalokra?:) Ebben a melegben ne csak punnyadjanak, tessék csak, munkára fel nekik is! - lássuk, mi van számomra megírva. Hányszor indulok és bizonytalanodom el. Most ne! Nem adom fel, végigcsinálom, amit terveztem, szabadnak érzem magam (bevallom, a kép azért végigkísért). Megérezném - e, ha valóban baj lenne? Úgy döntöttem: igen.
Hát...nem volt a ház előtt tűzoltóautó.:)
Jó érzés, hogy nem fordultam vissza. Hittem magamban (és az Égben is), de legközelebb nem tudom, hogyan csinálnám.:)
Ügyes vagy :) én visszafordultam volna.
VálaszTörlésVolt, hogy munkába mentem, már a villamosról szálltam le, de nem bírtam ki, (nem hittem eléggé), persze ki volt húzva a vasaló :) persze el is késtem :)
Egy ideje úgy csinálom, hogy indulás előtt végigmegyek a lakáson, nézem és mondom "becsuktam, kihúztam, elzártam..."
Általában én is úgy szoktam.:) Ez most a kivételről szólt, amikor nem a megszokás vezetett.
VálaszTörlésJaj, de ismerős! :)
VálaszTörlés