2015. május 21., csütörtök

Felhőmatrica

Vajon mennyire igaz a mondás, hogy összenő úgyis, ami összetartozik...a mi akaratunktól függetlenül is? Nem tudom, de ez most olyan megnyugtató, olyan békességes gondolat.

19 megjegyzés:

  1. De az, a kiről álmodott, az nem a férj. Álmában idegen, deli, napsütötte férfi jelent meg. Üstöke nem durva, rőt, kóczos serte mint férjeé. Csigákba omló kékesfényü sötét fürtök verdesik izmos vállait. Férjénél hősebb, bátrabb, erősebb. Olyan, a kinek férje a másvilágon csak szolgája lehet; maga azonban az álomképnek máris teljesen rabja lett. Mintha álma nem is lenne csak álom, és semmi más. Az ő vad és durva emberéhez képest az csak félisten lehet, a ki dörgés, villámlás közt jelen meg még álomban is. Ezt a félistent már látnia kellett; mert álma oly hű és éber volt, mint egy édes visszaemlékezés.

    Kezei lassan siklanak le arczáról

    VálaszTörlés
  2. AZ ÖRÖK ASSZONYI.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idézhetnék én is. Sok mindent írtak, írnak okosak és szépek. Amit ide teszek az rólam szól, az én érzéseim, ki, mit ért, mit gondol belőle, az meg azt gondolom, inkább őróla magáról. Talán észrevetted, hogy idézetekkel nem szívesen dobálózom. Mert ez itt nem annak a helye. És sokszor nem is értem, hogyan kapcsolódik ahhoz, amit én írtam.

      Törlés
  3. Csak aztata a fenti mondást akartam vele igazolni ,hogy aminek össze kell nőni az úgyis összenő ."És semmi sem új a Nap alatt",minden csak idézet ,még ha kissé át is fogalmazzuk .De jó ,hogy leírtad ezt , mert most már tudom ,nem tetszett ez a bejegyzés (szóból ért az ember fia) . Ha szakítasz rá időt olvasd el az egész kis történetet, még az is lehet tetszeni fog, jó száz éve íródott.
    http://mek.oszk.hu/13400/13493/13493.htm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz. Mégis....:)
      Nem a tetszéssel van gondom, inkább az értéssel.
      Az olvasást viszont már el is kezdtem. A Tátra - ahol többször is jártam, ahol nyakamban hurcoltam Kicsifiamat és mindig is visszavágyom - azt hiszem, végig fogom olvasni.

      Törlés
  4. Ok! Nem fogod megbánni ,szinte hallani lehet a patakok csörgedezését a betűk között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elolvastam.:) Különleges élmény volt! Nekem kicsit "embertelen" ez a világ, vagy csak szokatlan, hiszen 100 év az mégiscsak 100 év. A természeti képek, az erdő változásainak leírása tényleg nagyon gazdag, szinte hihetetlen, egy ember hogy tud így együtt élni az erdővel....nagyon szépek. Sokszor nem is követtem az eseményeket, csak hagytam hogy elragadjanak a szavak és megjelenjen előttem az erdő, ahogyan ő látja.
      Köszönöm.

      Törlés
    2. Gondolom azok a mezítlábas hajtók irigyelték a jó bakancsban járó úri vadászt,és ha nem is ismerték a Jeromos füzeteket ,akkor is találtak maguknak örömöt életükben.
      Örülök ,hogy megérintett az írás.

      Bőzsöny Ferenc:
      Ima

      Uram, ahová tettél, ott szolgállak,
      ahol megsejtlek, ott kereslek.
      Ahogyan tudlak, úgy követlek,
      ha megbotlom, nem csüggedek.
      Ami van, azért magasztallak,
      ami nincs, azért nem zaklatlak.
      Ami a munkám, megcsinálom,
      a jó szót érte sose várom.
      Ha nem sikerül, nem kesergek,
      és másnap mindent újrakezdek.

      Forrás: Jeromos füzetek 82.

      Törlés
    3. :)
      Köszönöm!
      Éppen valami ilyesmi körül kattog az agyam mostanában. Hogy sosem lehet olyan, hogy "nemszeretve vagyok":))) És ez annyira, annyira jóóóóóóóóó!!! Újra, igen újra kiüresedem és kezdek mindig úgy, mintha ez lenne az utolsó:D
      Szép napod legyen....

      Törlés
    4. nem jól írtam....nem az agyam kattog. A szívem.
      :)

      Törlés
    5. Igen,ha tud a Szív újra kezdeni,és nem kesereg ,az az igazi emberi nagyság.
      Neked is legyen szép napod.

      Törlés
  5. Tényleg van ilyen mondás, Libus? Nem is tudtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem erősen úgy tűnik, az Életben működik valami ilyesféle Rend. Ha nem is mindig látszik így.
      A Libusnál sokkal bölcsebb kis Öregjeidet is megkérdezhetnéd....kíváncsi vagyok, Ők mit mondanak?

      Törlés
  6. az említett elv igaz (igaz kell, hogy legyen)...de mivel az alanyai (mint minden elv alanyai (változói) folyamatosan át és átalakulnak, csak itt és most igaz.
    tapasztaltuk, tapasztaljuk: ugyanazok a dolgok (névleg ugyan azok a dolgok!) egy adott pillanatban összetartozhatnak, össze(felé) tarthatnak, később bizonyos idő elteltével (vagy akár pár pillanattal) később pedig már nem.
    emberek is tartozhatnak adott időpontban, életszakaszban össze, találkozhatnak, (vagy talán erről talán tudomással sem bírva) csak tarthatnak egymás felé, vonzva egymást, akár megmagyarázhatatlanul is vonzódva egymáshoz...később aztán változva, más értéket előjelet kapva... talán maguk és a környezet számára is érthetetlenül már taszítva egymást. (nem azért mert egyikük vagy másikuk rosszabb vagy jobb lett, csak mert mindannyian folyton mások vagyunk.)
    biztos beugrik sok, manapság divatos ezoteria alapú önsegítő módszer variált alaptétele..."változz az általad kívánt irányba, és az általad kívánt dolgokat csalogathatsz magad felé."
    tapasztalás: ezzel lehet kisebb nagyobb sikereket elérni,... aztán pofára esni, („rosebb az annyát...hát mos' meg mér' nem működik?...mind az elébb?”)
    …mert ez azért nem ennyire egyszerű. a világ itt sem egydimenziós, ebben is szintek, szintrendszerek vannak (kell hogy legyenek)...és az már adott elfoglalt szintünkben elért fejlettségünktől függ mennyire tudunk átlátni ezek között. képesek vagyunk fogni, hogy egy adott történés ami a mi szintünkön ellenünkre (fájdalmunkra) van, egy magasabb szférából szemlélve már a javunkat szolgálja...


    tudom: nem mondtam semmi újat. :)...egyébként is csak azt szerettem volna ide írni, hogy (itt és most) szerintem is , nekem is megnyugtató és örömteli „ez a gondolat”.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oszt az is lehet ez egísz mashugy van, oszt ez csak az én igasságom , mer eztet egyedül csak én gondolom igy. én a sáját szpérámba... (itten és mostan), ahun vagyok (itt e, patalyon ahun is, a meztéllábval a szart rugdosom, oszt gyesznókot ódalba abajgatva ippek kicsinség aztat jádzom el magamnak, hogy pilozofálok) . mer hogy az ollyan jó.

      Törlés
    2. :)
      BéllaBátyám.:)
      Hisz én is folyton azt teszem: filozofálok erről - arról, pedig én is tudom, hogy mint minden, ez is csak egy életállapot, egy érzés, ami ebben a pillanatban (ki tudja meddig tart ez is?:)) megérintett, találva éreztem magam. Így próbálom Magam a nagy Egészbe illeszteni, Egyben látni és nem különvalónak. Mert az ember legnagyobb félelme talán ez: hogy nincs egy Másik, Aki ugyanúgy értene, érezne, amit én. Mintha a gondolat maga, hogy Ő is vagy akár többen egyformán gondolunk dolgokat biztosíték lenne arra, hogy amit érzek, az Igaz. Holott tudom, minden igaz, amit én annak gondolok. És éppen úgy igaz, amit Te, Ő...bárki. Mindenhez elég egy megfelelő viszonyítási pont. Azt meg ki más választaná, mint én magam?:) A fenti gondolat ( a bejegyzésre gondolok), lehet hogy pusztán ennyit jelent, ahogy írod: változik minden az Idővel. Avagy az Idő a Változás.

      Szóval...köszönöm a gondolataid, hogy megosztottad. A "disznópásztorkodás" nagy előnye, hogy az ember mindenképpen bölcsebbnek érezheti magát....:) És még ráadásul békés elfoglaltság is.:) Márpedig ahogy Pipulkával egyezkedtünk előbb, annál fontosabb nem lehet semmi sem.

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Ó, a Remény nagy úr ám!:)

      Törlés
    2. Ma éjszaka is leteszteltem - mindig van egy "kártyája", ami persze lehet logikátlan, lehet következetlenség - egy szempontból. De egy másik, Magasabb szempont szerint meg helye van. És az sem számít, mire elég, elér-e a célhoz, csak egyszerűen, tisztán - VAN. Olyan, mint az Élet. Olyan, mint a Szabadság. Olyan, amitől Egyensúly lesz.

      Törlés