a Nap fénye nem más mint
láthatatlanná tevő varázsköpeny
a Hold is csak éjszaka mutatja magát
s kérkedik önzőn szerelmével
két tenyerében a Napot tartva
úgy húzza magához hogy más hozzá ne férjen
nappal kibetűzlek én: egy sárga színű "a" - val kezdem:
"a hajnal" épp jó lesz
legyen utána "b", mert barna a hangod
(nemcsak a szavaknak, a hangnak is színe van)
és sorolom egyenként a betűket
mint egy kisgyerek ki most tanul olvasni épp
s rájuk gyönyörödve nem akarja abbahagyni
így ébresztem álmaimat naponként újra
hogy amit az éjszakai szívverés ereimbe ír
életre keljen s indítom őket mindennap újra
bár elrejtem a világ elől mégis elárul egy rándulás
mikor a szó elindul ráncaim közül
elárul egy mozdulat mikor önkéntelen
lehajolok, mintha elbújni szeretnék
míg ízlelem a levest, mit készítettél
s cseppjeitől hatolsz belém
hogy ne legyen más soha ne legyen
csak ez az érzés ez a naponta új
gyökeret eresztő szemérmes elbújás
mert én Akkor és Ott szívedbe ültettem szívemet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése